Egyesületünk alapító tagja, dr. Papp-Farkas Martina a franciaországi Morzineban megrendezett Spartan Ultra világbajnokságon korosztályos első, így világbajnok lett! 

Martina így élte meg a versenyt:

“Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.” Azaz, hogy lettem korosztályos Spartan Ultra világbajnok?Számomra Morzine egy álom hely volt és marad is. Pár éve kezdtem kacérkodni az ultra távval - úgy érzem szeretek szenvedni -. Sosem hittem volna ezt a 2019-es első eplényi Sprint verseny után, ahol megfogadtam soha többet Spartan Kész szerencse, hogy ennyire következetes vagyok…Tavaly volt itt az első (összességében a 2.) ultra versenyem és nagyon csalódott voltam, mikor bejelentették, hogy idén az USA fogja rendezni a világbajnokságot, aztán 1 hét után ezt visszavonták, maradt az Ultra VB Morzine-ban, amire már akkor meg is vettük a jegyet, szóval gyakorlatilag egy évet készültem rá. Ebben óriási szerepe volt az edzőmnek (Helga Borza), aki komolyabbnál komolyabb terveket ír, amiről általában nem hiszem, hogy képes lennék teljesíteni. Innen is köszönöm a sok egyéb segítséget, biztatást is, hogy Te mindig hiszel bennem, akkor is, ha én kicsit sem.Szóval rengeteget készültem, nyilván, amit kemény irodai munka mellett képes az ember. Sokatokhoz hasonlóan nekem is a reggeli alvásból, vagy épp hétvégente a családtól kellett időt rabolnom…Km-eken keresztül cipeltem láncot, zsákot a sípályán, folyamatosan terveztem a frissítésem, grammra pontosan minden ki volt mérve (Perpetuem 2.0, gélek, sótabletta, szilárdat sajnos továbbra sem bírja a gyomrom ilyen futás közben…), fejben A-B-C-D terveim voltak, idén nagyobb hangsúlyt fektettem az erősítő edzésekbe is, melyen felül úgy gondolom a kiegészítő Krio terápiának köszönhetően sikerült ezt a félévet végre betegség nélkül lehozni. Ugyanakkor az élet rendesen adta a pofonokat is… Mint kiderült azért fáj egy ideje a derekam, mert ciszta van a gerincemen, ezért a meredek lefelék a két nagy hegyről gyakorlatilag mozgásképtelenné tettek, de haladni kellett tovább, akkor is, ha ez csak jóval csökkentett tempóval sikerült. Aztán éppen a verseny előtt 2 héttel egy váratlanul jött betegség, illetve idős kor miatt elvesztettem a legféltettebb kincsem, a kicsi nyulamat, aki majdnem 9 évig volt velünk. Számomra ez a nap Róla szólt, megpróbálni kiadni a felgyülemlett dühöt, fájdalmat és feldolgozni a hiányát, mindig, ha fájt, vagy szenvedtem a pályán, Ő adott erőt, érte küzdöttem. A nap egyértelmű hőse, Norbi (Norbert Papp). Senki sem kívánhatna nála jobb férjet, egész héten minden este megmasszírozta a lábaim, folyamatosan figyelt arra, hogy pihenhessek, kivezetett egyedül 1200 km-t, majd a versenyen igyekezett a főbb pontokhoz (nagyon sokhoz) odajönni és támogatni. A célban velem együtt sírt. Köszönök Neked mindent Elmondhatatlanul szeretlek. És az eddig sem rövid “bevezetés” után kicsit magáról a versenyről. A szervezők előzetesen közölték, hogy idén nehezebb lesz a pálya, több szint emelkedéssel. Na ezt meg tudom erősíteni, nehezebb volt, sokkal Mégis sikerült lefaragni a tavalyi időmből…Megint nagyon sok cipelés volt önmagában is, plusz a legtöbb akadálynál is valaminek a cipelése volt a büntető feladat. Itt nem értem a szervezőket, mert ugyanazt az elemet kell vinnie pl egy 90 kg-os férfinek és 50 kg-s nőnek is, hol itt az igazság? A férfi láncnál nekem külön akadály azt egyáltalán felemelni…De szerencsére mindig voltak kis apró dolgok, amik kizökkentettek, például, hogy franciául mondhattam a memory-t ( Quebec-733-3276), egyszer annyira fáradt voltam, hogy elfelejtettem lebújni egy villanypásztor alatt, ami rendesen fejbe rázott, de így legalább nem tudtam azon gondolkodni, hogy éppen miért szenvedek. Imádom azt is, hogy a versenytársak mindig egy kedves mosollyal mennek el melletted, vagy éppen ők mosolyognak, ha te mész el mellettük, itt mindenkiben van valami közös, kortól, nemtől, nemzetségtől függetlenül, ugyanolyan őrültek vagyunk. A futás javarészt jól ment, a táv első részén igyekeztem spórolni, de ennek ellenére is első helyen álltam, amit egy kis Nyonról lejövetel szakított meg, de pár perc után a Beaternél vissza tudtam előzni és ezt az előnyt sikerült a célig megtartani. Sosem hittem volna, hogy én képes lehetek ilyen eredményre, hogy valaha is egy világbajnoki dobogó legfelső fokán állhatok. Ebben óriási szerepe van a kiscsapatomnak is, tavaly egy üzenetekkel teletűzdelt ultravalót kaptam, idén pedig mindenkitől egy kis személyes videoüzenetet összevágva, sokat mantráztam belőle a verseny közben. Köszönöm Nekik is! És akkor némi adat: Táv (nekem, nyilván a loopokkal) : 56 km; Akadályok: 75/10 hiba (2 multi, 2 monkey, 1 Ape, slackline, 2. Hercules hoist, 2. twister, 2. olympos, és az utolsó dárda) * innen is látszik, hogy a második körre elfogyott a fogáserő; Szintemelkedés: 3950 mIdő: 11 óra 12 perc; Helyezés: 35-39 korosztályban 1. hely; Jól mutatja a pálya nehézségét, hogy 1300 indulóból sajnos csak 390 ember tudta teljesíteni. Le a kalappal minden finisher előtt! Jövőre ugyanitt? Je pense que oui… "

Egyesületünk négy tagja, Martina, Betti, Márk és én a hétvégén „hirtelen felindulásból” a valcsai Beasten találtuk magunkat, amely döntésünket Márkon kívül szerintem senki nem gondolta át. A versenyen Bettivel mi szerencsére csak kísérőként vettünk részt, én egyfelől azért, mert egy kisebb térdsérülést próbálok „letudni” (ilyen ez a B oldal, az embernek mindig van valami baja 😁), másrészt meg azért, mert még mindig élénken él bennem a 2023-as valcsai Sprint emléke, amikor úgy 20-szor estem, és a „ki tudja a hegyoldalban messzebb hajítani/legurítani az Atlas kőgolyót” versenyt is döntő fölénnyel megnyertem (visszagurítani egy élmény volt).

A két versenyzőnk eltérő lelkesedéssel vágott neki a Beast pályának, Márk imádja a saras, esős, hideg versenyeket, Martina – finoman fogalmazva – nem igazán. Ennek ellenére Martina végig küzdve az elemekkel (eső, szél, pár fokos tó, patak, sárdagonya) és az akadályokkal is, túllendülve pár mentális holtponton, női abszolút 15., korosztályos 3. helyen futott be, miközben a hipotermia enyhe-közepes jeleit mutatta, de három öltöztetősegéd, és Márk „gyógyitalának” hathatós támogatása után pár órán belül legalább már nem remegett.

Márkról nem nagyon tudok mit írni. A korosztályát megnyerte. Nem kicsit, nagyon. Abszolút 10. helyen végzett, úgy hogy a pálya harmadától már visszafogott tempót diktált, a sérülésveszély minimálizása érdekében. Sok-sok munka vár rá még Spártáig, de a jelenlegi állapota biztató.

Gratulálok Buksi 😘 és Márk! Köszönjük szépen Betti a támogatást! (Már majdnem találtam hasonló törölközőt a Temun. 😀)

Aroo,

Norbi

#veszprémiterepakadályfutósportegyesület #spartanrace #spartanracehungary

Miskolc Spartan Sprint

- csapat 🥇

- két egyéni 🥉

😊💪🏼

#spartan #spartanrace #noexcuses #spartanfamily #greece #sparta #spartanstrong #multirig #hercules #trailrunning #running #ocrtraining #ocrathlete #spartanraceathlete #keepgoing #keepsmiling #eplény #wintersprint #akadályfutás #terepfutás #veszprém #stg_veszprem #futás #sprint #spartanambassador #vtse

2026 januárjában a Tihany Trailen is népes csapattal indult az egyesület 😊

Külön gratulálunk Esztinek és a Bálintnak a dobogóhoz 👏🏻

Judit és Eszti elkezdték a szezont! 😊 2026. február 7-én rendezték meg a régió első Spartan terepfutó versenyét a szlovák Smolenicében, ahol a lányok 21 kilométeren indultak. Gratulálunk mindkettejüknek, Juditnak külön is a korosztályos második helyhez👏🏻😊

Mohácsi II. Bushow futás, 5 km - Martina női abszolút 1., én férfi abszolút 4., korosztályos 3. hely 😎

#spartan #spartanrace #noexcuses #spartanfamily #greece #sparta #spartanstrong #multirig #hercules #trailrunning #running #ocrtraining #ocrathlete #spartanraceathlete #keepgoing #keepsmiling #eplény #wintersprint #akadályfutás #terepfutás #veszprém #stg_veszprem #futás #sprint #spartanambassador

Kis létszámmal, de nagy lelkesedéssel tértünk vissza a medvék és a bivalyerős pálinka hazájába.

Ingrid hosszú sérülésből felépülve egy nehéz Trailt teljesített, míg Martina a szintén kemény Superen és a Trailen is szerzett egy-egy ezüstöt. Márk Sprinten éppen lemaradt a dobogóról egy negyedik hellyel, de a Super kárpótolta egy ezüsttel. Nekem egy “kalandos” péntek éjszaka után sikerült másnap a korosztályos Sprintet megnyernem.

Aroo,

Norbi

A veszprémi Spartan Training Group az eddigi legmagasabb létszámmal vett részt az év utolsó hazai Spartan versenyhétvégéjén. Tagjaink közül sokan először vágtak neki egy terepakadályfutó pályának, vagy éppen először indultak hosszabb távon.

Mindenkinek gratulálunk a sikeres teljesítéshez! Szuper volt a teljes csapat, egy-egy akadályrontás sem tört meg senkit és mindannyian épségben – reméljük sok élménnyel gazdagodva – eljutottunk a célkapuig. A verseny-kategóriákban is eredményesen szerepeltünk, külön öröm, hogy valamennyi idei magyar STG csapatfutamon (Szombathely, Somogybabod és Pomáz) legalább a dobogó második fokára felállhattunk. 

Pomázi dobogós eredményeink:

2. hely: Schmeráné Gál Judit, Sprint AG

2. hely: Bogádi Márk, Sprint AG

2. hely: Beast STG csapatfutam (Papp-Farkas Martina, Koszednár Erik, Czvetkó Bálint, Bogádi Márk)

2. hely: Super STG csapatfutam (Papp-Farkas Martina, Tamaskó István, Székely Zalán, Bogádi Márk)

2. hely: Sprint STG csapatfutam (Papp-Farkas Martina, Székely Mátyás, Czvetkó Bálint, Papp Norbert)

A Trifecta-hétvége mindhárom távjának összesített eredménye alapján Papp-Farkas Martina női 2. helyezést, Bogádi Márk abszolút 9. helyezést ért el.

Aroo,

Norbi