Így éltem meg az első versenyem: Veszprém, Spartan Sprint, 2017. április 1.

Bolondok napja. Ez már csak jó kezdet lehet! Judo klubom unszolására beneveztem, „hidd el jó móka lesz, igazi kihívás!” Fogalmam sem volt mi vár rám. De amire én azt mondom megcsinálom, azt végig is viszem bármi áron! Oké, rá is készültem, vagy talán mégsem?

Pár nappal előtte Róbert barátommal elmentem futni 6 km-et az erdőbe, farmerban, bakancsban. Ő rendszeresen fut, én tartottam a tempót, akkor nem lehet gond, ez menni fog! Azért verseny előtt egy nappal még futottam néhány emelkedőt, meg kerékpárral tízszer feltekertem egy hosszabb dombra: ez majd jót tesz a lábnak, vádlinak – nem így lett. Másnapra be is gyulladt, alig tudtam talpra állni.

Eljött a szombat reggel, irány a veszprémi körgyűrű melletti mező, a parkolás után jöhetett egy negyedórás séta a Betekints-völgybe, közben az járt a fejemben, hogy egyáltalán mit keresek én itt, fáj a vádlim, teljesen idegen tőlem a futás. Fusson, akit én kergetek!

Időjárás: kb. 6-8 fok, ideális, legalábbis a tapasztaltabb futók szerint, az dirr… Rajtcsomag felvétel, karszalagok, fejpánt megvan. A közös bemelegítés végére már egyáltalán nem fáztunk, a 2x10 bemelegítő burpee alatt már hangulatom is megjött, erről a speaker is gondoskodott. Meg a dübörgő, motiváló zene, így kell megőrjíteni közel 5000 embert!

A startmezőn állva ismét begörcsölt a jobb vádlim, azt próbáltam valahogy kinyújtani, kimasszírozni. Maga az indulás elég gyors volt, felszállt a piros füst és elrajtolt velem együtt több mint 100 ember, én talán valahol az utolsó sorban. Még alig fogtam fel, hogy ezt most tényleg végig kell csinálnom. Csak 8 km, történjen bármi, meglesz, én nem adom fel!

Az első akadály a gumiabroncsok, nem volt nehéz, csak ugrabugrálni kellett közöttük. Aztán egyből fel a siratófalon, a Gulya-domb sziklás oldalán. Ki volt feszítve egy háló, ami kb. 5 méter széles volt, de mivel közel 100-an indultunk egy futamban, esélyem sem volt megkapaszkodni benne. Maradt a kavicsos, csúszós domboldal: sziklákba, fa gyökerekbe kapaszkodva, 40-50 méter után felértünk. Sokaknak ez az akadály már feladta a leckét, elfogyott a szufla, ezért feltorlódott a sor. Valahogy csak átküzdöttem magam 50-60 emberen. 10 év diszkóban dolgozás után mit nekem több százas tömeg, utat török én mindenhol!

Volt néhány bemelegítő akadály és pár km futás, majd az egyensúly, csak egy gerenda, nem lehet gond! Nekifutottam és máris a burpee-zónában találtam magam. Oké, előfordul az ilyen, hiszen minden kezdet nehéz. Memory – ez is egy akadály: jegyezz meg néhány betűt és számot, a futam végén mondd vissza. A feladatot sem értettem, nem hogy megjegyezni! Ez is 30 burpee…

Atlas: egy kb. 50 kg-os kőgolyó, vidd el 10 métert, rakd le, csinálj 5 burpeet és hozd vissza! Nem volt könnyű, de meglett. Majd ismét egy futható, hosszabb erdei szakasz, ahol néhányan a szebbik nemből sétáltak vagy éppen virágot szedtek. Biztos eltévedtem vagy mi történik itt? De nem volt idő ezen elmélkedni, következett a majomlétra, még a klasszikus sátortetős, azon csak átmegyek (igazán genyó kis akadály, azt hiszed könnyű, de nem). Hát ez sem sikerült. Jó kezdet, kettőből semmi, de a kötélmászás pipa, a dárda ugyan bement, de kiesett, ismét burpee. Majd jött egy tempós csúszkálás az addigra már bokáig érő sárban. Nem nagyon megy ez nekem, vádlim is fáj, de végül a közel 1 km futás a néhány fokos patakban kissé felélénkített. Itt többen rám szóltak, ne fuss, mert fröcskölsz…hogy mi? Nem is értettem. Hát hol vagyunk, kérem, tanulmányi kiránduláson? (Most már értem a virág szedést.) Következő akadály a Multirig, ezért a patakból kimenni felesleges volt, mert csak ismét burpeeztem egyet, miután már a rúdról leestem, így a gyűrűkig sem jutottam el. A patakba vissza, majd még néhány 100 méter trappolás az Olympushoz, na ilyet sem láttam még! Ferde, láncos fal, csúszik is, de nagyon. Viszont végre ez elsőre sikerült! Már csak meg kell mászni a Starway to Spartat és az úszás van hátra. A beígért 20 fokos időjárás közben megérkezett, vagy csak én melegedtem ki, de ez a tó közel 4 fokos vízén nem segített, szinte az életemért küzdöttem mire átértem. Láttam a mentősöket a parton, azt hittem értem jönnek, de úgy látszik nem én voltam a problémás, mást kellett menteni. Sokat foglalkoztak az illetővel, szerencsére én megúsztam – szó szerint!

Végül az A-Cargo és a tűzugrás, végigcsináltam!

1 óra 30 perc, 2069. hely, közel 5000 indulóból. 5 hiba, 150 burpee, de ott az érem a nyakamban! Akkor ott az első gondolatom az volt, hogy soha többet Spartan, de nem így lett!

A sors véletlenszerűsége, hogy a veszprémi Betekints-völgy és Gulya-domb az egyik kedvenc edzőterületünk, és azóta már közel 40 Spartan verseny van mögöttem.

Élénken emlékszem arra a pillanatra, amikor három éve egy veszprémi márciusi napsütéses reggelen gyalog elindultam a munkahelyemre. Úgy ötven méter után eszméltem rá, hogy nem igazán tudok járni, és teljesen elzsibbadt a bal lábam, na meg egyre erősebben fájt a hátam. Úgy voltam vele, hogy már vagy tíz éve fáj a hátam alsó szakasza, előbb-utóbb mindig elmúlt, most is el fog. De azért a lábzsibbadás kicsit aggasztó. Mindegy, jó lesz ez, csak kell neki néhány nap. Igazam lett, amennyiben a néhány úgy százvalahány napnak felel meg, de ezt ekkor tudta a fene.

Vissza az ágyba, kicsit pihentetem, aztán elindulok. Utóbbihoz persze nem ártana, ha ki tudnék kelni az ágyból. Miért ég a hátam a csípőmnél, közvetlenül a gerinc mellett? És mi ez a rohadt fájdalom?

Arra már nem igazán emlékszem hogyan jutottam el otthonról a székesfehérvári MR vizsgálatra. Jó, kocsival. Oké, még vezettem is. De egy örökkévalóság volt valahogy behajtogatni magam a vezetőülésbe, Buksi szerencsére segített. Egész gyorsan megjött a vizsgálat után az orvosi vélemény. Már első blikkre láttam, hogy ehhez kevés lesz a kéttucatnyi szóból álló latin nyelvtudásom. Google, pötyögjük be. Menni fog ez. Különben is, az első mondatból a lumbalis szót még fordítás nélkül is értem. Persze úgy könnyű, hogy magyarul is ugyanúgy van. De a rohadt fájdalom mellé kell egy kis sikerélmény. Tehát gerincferdülés, meszesedés, porckorongsorvadás, eddig semmi komoly, de a harmadik mondat „adja magát”, fordítani sem kell: „Hernia disci intervertebralis foraminalis LIV-V I.s., bal L4 gyöki compresszióval, tünetképző, idegsebészeti konzílium javasolt”. Aha, orvosi szaknyelven tehát a tünetképző jelenti azt, hogy beszarsz a fájdalomtól. „17x10 mm-es extrusio látható, a bal L4 gyököt comprimálja.” Hogy dögölne meg, miért pont engem komprimál?

A hab a tortán, hogy a négyes-ötös csigolya közötti kiszakadt sérv alatt van egy „előboltosult” rész is. Szuper, legalább lesz, ami pár év múlva majd ki tud szakadni. Éljen a húszévnyi ülőmunka!

Újra otthon, összefolynak a napok. Nem tudom a matematikában mi a konstans, de nekem a fájdalom. Pedig rendületlenül jártam – értsd: kúsztam – kezelésre, ultrahang, lézer, masszázs és persze injekció. Jobb nem tudni mi van benne. Kaptam még egy „kis” szintetikus morfint is, ami valóban új szintre emelte a fájdalomcsillapítást. Már abban az egy órában, amíg hatott. De legalább ilyenkor lehet aludni. Harmadik nap már sikerült is úgy kétszer másfél órát. Lekaparnám a falat, de ahhoz fel kellene állnom. Inkább hagyjuk, mégsem kaparom le. Még meddig komprimálja azt a nyomorult gyököt?

A műtéti megoldás nem szimpatikus, így a magyar Elvis Presleyt idézve jöttek az „átvirrasztott éjszakák”. (Ciki, hogy ismerem ezt a számot, de vállalom.) Még úgy tíz napig. (Annál tovább nem vállalom.) Elég is volt a fetrengésből, ideje megtanulni újra járni. Sosem gondoltam volna, hogy bő negyven évnyi járkálás után arról fogok cikkeket olvasni, hogy hogyan kell helyesen járni. Elméletben már kiválóan megy, gyakorlatban meg: „ez vagyok én, egy süllyedő hajó”. (Esküszöm, nem vagyok Jimmy rajongó, még távolról sem.)

Nehéz napok, mentálisan is megterhelő, de Buksi mindenben támogat és a csapat is mellettem áll. Még „kedves” edzőtársam, Attila is, aki folyton nyüstöl, hogy menjek edzésre, jót tesz majd a légkör. Mégis mit csináljak én az edzéseken Attila? Azt mondta, hogy képeket. Róluk. Egyszer nagyon meg fogom verni, kár hogy egészségesen sem tudom.

Újra futok! Másfél hónap után, kemény 7:30-as a tempó. A kedves csapattársaim szerint egészségesen sem menne gyorsabban. Szeretem őket. Gyógytorna, nyújtás, masszázs, hengerezés, erősítés és ezek véletlenszerű kombinációja úgy napi két órában. Javul, nem lesz ebből műtét. Tudok újra járni, edzésre is, nemcsak képeket csinálni. Már videókat is. A csapat tényleg rengeteg pozitív energiát ad. Attila is, aki az első nagyobb közös kocogás elején „barátilag” belök egy árokba. Mondanám azért, hogy így demonstrálja, hogy a hátam már mennyit kibír, de leginkább azért, mert beszóltam neki. Egyszer tényleg nagyon meg fogom verni.

Július utolsó előtti napja. Vác. Sprint csapatverseny. Martina, Zalán, Robi és Márk mellett én is elrajtoltam. És nyertem. No nem a futamot, vagy a csapatversenyt: egy egészségtudatosabb szemléletet és a mozgás örömét. Oké, közhelyes, aláírom, de az élet olyan, mint a Spartan. Jön egy akadály, amit le kell küzdened. Majd jön egy újabb, amit szintén. Végre nem Jimmytől kell idéznem: „Together we can overcome any obstacle.”

Ma már egyre több kutatás támasztja alá, hogy a betegségeink mintegy 90%-a hozható összefüggésbe a mikrobiom (a bélben élő mikroorganizmusok összessége) megváltozásával, egyensúlyának felbomlásával, ezért is kiemelten fontos egészségünk szempontjából a mikrobiom változatosságának a fenntartása. Ennek három alapvető pillére a minőségi alvás, a helyes táplálkozás és a mozgás. Hogy mikor minőségi az alvás vagy megfelelő a táplálkozás, az nagyban egyénfüggő, azonban általános elvként rögzíthető, hogy naponta legalább 6-7 óra alvás – amelyből minimum 2 óra a mélyalvás – és a nyers zöldségekben és gyümölcsökben gazdag, változatos táplálkozás ajánlott.

A nyugati társadalmakra jellemző egyoldalú táplálkozás önmagában is eléggé homogénné teszi a mikrobiomot, amely így állandó gyulladást idéz elő a szervezetben, „megágyazva” ezzel a súlyosabb betegségek kialakulásának. Ez pedig egy mozgásszegény életmóddal társulva megsokszorozza a betegségek kockázatát.

Így egy egészségtudatos ember mindennapjaiból sem hiányozhat a sport, figyelemmel arra, hogy azt is számos kutatás igazolta, hogy a rendszeres, heti 6-8 óra testmozgás kedvezően hat a mikrobiomra. Természetesen minden – ésszerű keretek között végzett – mozgásforma kedvező hatással bír, legyen az súlyzós edzés, kerékpározás, úszás vagy éppen futás, a lényeg azon van, hogy kezdje el az ember és épüljön be megkerülhetetlenül az életmódjába.

Ha minden sport hasznos, akkor miért pont a Spartan?
A mikrobiom működésének szakértője, a nemzetközileg is elismert dr. Schwab Richárd belgyógyász, gasztroenterológus maga is kétféle mozgásformát végez: a saját testsúlyos és az intervall típusú aktivitást, mert tapasztalata szerint ezek gyakorolják a mikrobiomra a legkedvezőbb hatást.
A terepakadályfutás, illetve egy-egy ilyen versenyre való felkészülés alapja pedig pontosan ez a két mozgástípus. Szóval, ha az egészséged szempontjából is kiváló választás a Spartan, akkor miért ne próbálnád ki? 😉

#spartan #spartanrace #noexcuses #spartanfamily #greece #sparta #spartanstrong #multirig #hercules #trailrunning #running #ocrtraining #ocrathlete #spartanraceathlete #keepgoing #keepsmiling #eplény #2025 #wintersprint #akadályfutás #terepfutás #veszprém #stg_veszprem #futás #sprint #spartanambassador 

Spartan Ultra Világbajnokság, Morzine, AG 5. hely 💜

Hol is kezdjem? 🤷‍♀️ Számomra ez a verseny volt az idei fő cél, rengeteget készültem rá, vagyis készültem volna, mert az utolsó egy hónap ilyen-olyan okokból teljesen kiesett, és azért nagyon hiányzott ez a végső erőbedobás. De sebaj, örültem, hogy egyáltalán a rajtig sikerült újra közel 100%-os egészségi állapotba kerülnöm 🙏🏻 Morzine egy csoda, aki ismer, tudja, hogy imádom a franciákat, imádom Franciaországot, Párizs óta egyfajta második otthon is 🥰 így önmagában emiatt sem akartam kihagyni az itteni versenyzést, mindenhol végre francia szó, előjöttek a régi (gyönyörű) emlékek 🥰 A pálya kegyetlen, nagyon meredek és technikás  emelkedők és lejtők, 2x tóátúszás, amitől (hideg miatt) nagyon féltem, de ebben a kánikulában kifejezetten jól esett bennük úszni 🥹 sőt még a 10 fok alatti vízesés is nagyon jó hatással volt a lábakra. Rengeteg helyen természetes akadályként hol kecskéket, hol teheneket, hol jakokat kellett kerülgetni. 🤩A pálya eleje nagyon jól ment, ott még dobogós voltam, aztán a Joux Plane, a Pointe d’Angolon és Nyon nyomvonalain beragadtam a tömeg mögé, saját (magamtól elvárt) tempóban itt emiatt, később pedig már a fáradtság miatt nem tudtam haladni, ezeken a fel és lefutásokon el is úszott minden dobogós esélyem, az idő előrehaladtával a mentális erősségem is, innentől már csak a teljesítés volt a cél. A cipelős akadályok nekem nagyon nehezek voltak, utána mindig elég sok időt a földön töltöttem míg újra el tudtam indulni, a monkey penaltynál többször is leraktam az egyébként férfi (!) zsákot, mert annyira elfáradtak a karjaim, hogy nem bírtam már megemelni. De hát ettől vb egy vb! Imádtam minden percét azt is, amit utáltam 🤣 A csodás férjem nélkül mindez nem sikerült volna, minden fontosabb állomáshoz odajött, várt, buzdított ❤️ És ugyanúgy köszönet illeti a veszprémi STG minden tagját, akiktől jó tanácsaikat, személyes üzeneteiket összegyűjtve kaptam egy Ultravalót! 💜 Összességében elégedett vagyok, az időmön és főleg a karjaim erősségén van még mit javítani, de azért az ultra teljesítés önmagában sem semmi 🤩 

Sokan nem értik miért jó ez nekem, miért csinálom. A versenytársaim többségéhez hasonlóan nekem nem a sport a munkám, nem ezzel foglalkozok, hanem kőkemény irodai munkával, emiatt a kettőt össze nem illőnek is gondolják. Pedig ha tudnák, hogy ez mennyire nem igaz. A kettő tökéletesen kiegészíti egymást, a munka feszessége, a határidők szigora, a felelősség súlya megtanít koncentrálni és fókuszban maradni a pályán, a versenyek, edzések adta öröm pedig tompítja azt az iszonyatos nyomást, ami rajtunk van. Mindenkinek van valami, ami kizökkenti a mókuskerékből, nekem ez az. Őrültség? Lehet, de szeretem és szerintem ez a lényeg 🥰

Morzine merci tout, je t’adore. Tu restes toujours dans mon cœur 💜💜

Számokban: 56 km, 3500 méter szintemelkedés, 75 akadály, 5 hiba (2 multi, 2 monkey, ape hanger) 11:47 perc.